Sziasztok otthonragadtak!

Szemfulesebbek kitalalhattak, hogy ezt a postot mar az USA-bol kuldom, ugyanis a bejegyzes nekuloz mindenfele ekezetet.

Penteken 2 ora alvas utan hajnali 4:15-kor sikerult elindulni Szegedrol. Arra a kerdesre, hogy indulas elott tusoltam-e egyaltalan, vagy hogy mit csinaltam nem tudom a valaszt. Ezekszerint jol sikerult az utolso atmulatott este. Checkolassal minden rendben volt, menetrendszerint indultunk Londonba. A gepen jott az elso holtpont, hanyinger, fejfajas es teljes etvagytalansag tarsasagaban. A transit varoban eltotlott tobb mint 3 ora viszont ujab erott adott a megnagyobb megprobaltatast jelento London-New York uthoz. 7 ora es 5 perc volt a levegoben toltott ido, ezalatt megneztunk majdnem 2 filmet, megittunk 5 doboz sort es legalabb ugyanennyi alkoholegysegnek megfelelo mennyisegu bort. Hogy is mondjam, a repulon 2 ora mulva mindenki be tudta azonositani a magyarokat. Szereny csapatunk remek kocsma hangulatot varazsolt a kis Jumbo Jetre.

Termeszetesen minden nem lehetett rendben. Leszallas utan Timi bejelentette, hogy nincs meg az utlevele. Ez duplan jo volt. Egyreszrol meglett az utlevel, masreszt bensoseges kapcsolatot alakitottam ki a repter biztonsagi halozataval, mikozben bejartuk a repter nagy reszet.

Az estet mar a Columbia Egyetemen toltottuk, de elotte elmentunk meg kajalni a helyi pizzeriaba. Este mindenki hulla volt, alvas, vihar, gorcsolo vadli jellemezte a hosszunak jo indulattal sem nevezheto estemet. Reggel atestem eletem legrosszab reggelijen, bar kemiatudasom nem kiemelkedo, azt Gaborral meg tudtuk allapitani, hogy a talca, a hus, es a tojas minden bizonnyal ugyanabbol az alapanyagbol keszult, valoszinu valamilyen koolaj szarmazekbol. Ezt kovette az utolso eligazitas az egyetemen, ahol persze megint sokkal okosabbak lettunk. Most pedig varunk a buszra, ami elvisz minket a taborunkba, ahol vegre megismerkedhetunk Emmaval!